A legtöbb vendég a Marriott-ban üzletember/üzletasszony, akinek a cég fizeti a repülés előtti vagy utáni éjszakáját a hotelban. Rajtuk kívül többnyire steward-ok, stewardess-ek, pilóták és - ritkán ugyan, de - egyszerű, nyaralásukat töltő emberek fordulnak meg nálunk. És ezek a kategóriák könnyen beazonosíthatók a szoba kinézete alapján.
A gentleman:
Személyes kedvencem. A szobán alig látszik, hogy valaki lakik benne. A fürdőben kevés a személyes piperecucc, így van helyem a takarítós kosaramnak, az ágyat pedig többnyire megcsinálják maguk után, bár legtöbbször rosszul, de azért én értékelem a próbálkozást. A kukában általában csak papírszemetet hagynak és az étkezőtálcáról sem nagyon vesznek el semmit.
És viszonylag gyakran borravalót. Csak sajnos legtöbbször még akkor, mikor még nem csekkoltak ki, akkor pedig nem vehetjük el, még, ha nyilvánvaló is, hogy nekünk lett szánva.
Egyetlen hátrányuk, hogy gyakran, reggel, mielőtt kicsekkolnának, még jó alaposan lezuhanyoznak és ott hagyják nekem csurom vizesen a fürdőt...
A tajparaszt:
Az előbbi totális ellentéte. A szobája leginkább csatatérre hasonlít, akár ott van még, akár már kicsekkolt. Nem ritkák a sörös, boros üvegek, amiktől bűzlik az egész helyiség. Meg persze kajamaradék is akad bőven. Egyik kedvenc trükkjük, hogy vesznek dobozos ramen-t és úgy dobják ki a kukába, hogy még van valamennyi az aljában. A kanalat meg, amivel megkeverték, természetesen nem a szalvétára teszik, hanem bele egy tiszta bögrébe, hogy az is retkes legyen.
Ennél már csak az jobb, mikor megkeverik az egyik csészében lévő kávéjukat a kanállal és azt utána a másik, üres bögrébe rakják bele. Vagy épp, mikor a jegyzettömböt használják poháralátétnek...
Az egyetlen előnyük, hogy általában úgy telepakolják az üvegasztalt, hogy nincs értelme letörölni.
És, bár a környezetükre nem, de a kinézetükre nagyon igényesek. Ezt onnan tudni, hogy a fürdőből árad a pacsuli és mindig vizes. A hálóban pedig általában ott hagyják felállítva a vasalódeszkát. Jah és persze ott vannak azok a "tarnsform wookie"-k, akik Chewbacca-ként jönnek be, majd Han Solo-két távoznak, a két állapotot elválasztó arcszőrzetet pedig szétszórják mindenhol. De leginkább a csap körül, ahol beleragadhat a fogkrémmaradványokba, amik szintén gazdagon díszítik a pultot.
Sőt, nem értem hogyan, de néhányan olyan intenzitással mosnak fogat, hogy az egész fürdőben találok fogkrémcsíkokat. Egyszer konkrétan a tükör hátuljáról kellett levakarnom... Máig rejtély előttem az ügy...
A piros hetes:
Aki mindent visz. A mini pipereszerektől kezdve, a jegyzettömbön, tollon keresztül az étkezőtálca teljes tartalmáig. Van, aki még egy két törölközőt is eltesz a biztonság kedvéért.
Egyébként több fontnyi értéket lehet elvinni a szobákból anélkül, hogy annak következménye lenne. Mert ezekre úgyis számítanak, hogy elviszik és ezért fel vagyunk belőlük szerelkezve.
És azzal nincs is bajom, ha valaki mindent elvisz. Azzal van bajom, aki válogat. Mert annál meg kell jegyeznem, hogy mi az, ami van és mi az, ami nincs. És ilyenkor szoktam ki-be rohangálni a szobákba 5 percen át, míg mindent beviszek, ami kell.
Egyébként ennek a típusnak az alkategóriájába tartoznak azok, akiket én csak Neo-nak hívok, mert a szobájukban, miután elmentek, nincs kanál.
Nem tudom, mire kell nekik pont az, de egyszerűen vannak, akik csak azt tüntetik el...
A mágus:
Lehet, hogy nem ez rájuk a legtalálóbb név, de én magamban mindig csak így hívom őket. Ők azok, akik a semmiből újrateremtik az elhasznált dolgokat. Hiába van pölö a szemetesükben egy csomó üres cukros vagy kávés tasak, a tálcájukról nem hiányzik semmi. És ugyanez igaz a tisztálkodási cuccokra meg a törcsikre is. Bár azokra van magyarázat, mert azokat akkor is pótoljuk, ha még van belőlük elég.
Ide sorolom még azokat is, akik úgy tudnak zuhanyozni, hogy csak a kabin felét vizezik össze és így kevesebbet kell takarítani. Alapvetően szeretem őket :)
A bizniszmaca:
Bizonyos értelemben a "tajparaszt" női megfelelője. Csak az ő szobája nem szeméttel, hanem kence-ficékkel van tele. Bár az én szememben a kettő nem nagyon különbözik...
A mosdó melletti pult mindig dugig van, esélyem sincs, hogy odategyem a kosárkámat. Nem ritka, hogy nem csak magát, hanem a fél fürdőt is kisminkeli.
Viszont előnye, hogy jobban preferálja a Starbucks-os kávét, mint az instantot, úgyhogy mosogatni nem kell utána annyit.
Viszont azon mindig röhögök, hogy hiába a sok krém meg smink, meg a drága ruhák, azért ezek alatt ugyanolyan emberek maradnak, mint bárki más és általában az ő WC-ikkel van a legtöbb munka... Már elnézést a profán elszólásért...
Az meg amúgy minden egyes női vendégre igaz, hogy kivétel nélkül elöl hagyják a hajszárítót: az öltözőasztalon, bedugva a konnektorba.
A Bolygó Hollandi:
Általában már be se tud jutni elsőre a szobájába és egyből jön, hogy baj van a kártyájával. Én meg szépen megmutatom neki, hogy nincs vele baj, csak rendesen kéne használni.
Aztán egész nap ki-be mászkál a szobából, hogy a végén teljesen elbizonytalanítson, hogy most bemehetek-e vagy sem.
És akárhányszor elmegy mellettem, kérdez valamit. Hol a wifi-re nem tud kapcsolódni, hol valami extra cucc kell neki, hol útbaigazítást akar. Mondjuk, az is igaz, hogy egy bizonyos szintig szeretem az ilyen vendégeket, mert szeretek nekik segíteni és kicsit kizökkentenek a napi rutinból. Viszont az időmet is rabolják, annak meg annyira nem örülök...
A ninja:
Leginkább ikerágyas szobákban fordul elő, de franciaágynál sem ritka. Az a képessége, hogy alvásidőre megduplázza önmagát és így egyszerre két ágyban tud feküdni, illetve a franciaágyat két ember helyett túrja össze. Az utóbbi mondjuk csak simán szúrja a szemem, de az ikerágyaknál az is problem, hogy így mind két ágyban ágyneműt kell cserélni... Egyébként van erre egy mondásunk, ami azonban ma már a második alpári megszólalásom lesz: "Az egyikben kiverte, a másikban kialudta."
A troll:
Aki csak azért koszol össze mindent, hogy koszos legyen. Ez élteti. Nem gyakori, de annál idegesítőbb. Én talán csak hetente egyszer találkozom velük. A szemetet és tulajdonképpen mindent, amit csak lehet szétszórnak a szobában. Volt, hogy a kávét meg a cukrokat direkt kiborogatták a tálcára meg a földre és hasonlók... Elvégre bunkók még egy 4 csillagos hotelben is előfordulnak, sajnos.
A belső építész:
Avagy a zen mester, aki a chi jobb áramlása érdekében átrendezi a szobát.
Az ágy szerencsére jó nehéz (én csak tudom, mindig ki kell húznom, mikor ágyazok), szóval azt nem szokták mozgatni, de az asztal, a szék, a puff és az összecsukható szék a szekrény mögött mindig megmozgatja a fantáziájukat. És nekem sajnos mindig meg kell bontanom az energiák áramlását és visszarendeznem mindent.
A vámpír/barlanglakó:
Értem én, hogy erősen süt a nap, de azért van a légkondi, hogy emiatt ne kelljen senkinek a melegtől paráznia. Ennek ellenére a legtöbb szobában, ahol még lakik valaki, be van húzva tökig a sötétítő függöny. Ami azért gáz, mert ugye én nem húzhatom el, mert a lehető legkevesebb dolgot szabad csak megzavarnom egy ilyen szobában. Így viszont nem látok rendesen, mert a lámpa fénye nem olyan erős. Így pedig nagyobb az esélye annak, hogy valami koszos marad. És igen, gondoltam már rá, hogy amíg ott vagyok, addig széthúzom a függönyt, de egyszer már le lettem cseszve, mikor ezt egy supervisor meglátta.
A barlanglakó pedig inkább azokra vonatkozik, akik valószínűleg azt hiszik, hogy a sötét a kupit is elrejti, amit hagynak maguk után. Hát nagyon nem. Sok szobában annyi a retek a földön, hogy nincs is értelme bemennem a porszívóval, mert még valamit felszippantok vele, amit nem kéne... És ezzel el is jutottunk a következő kategóriáig.
A gyermeki lélek:
Akiknek nem szobalány, hanem pótanya kéne. Nekem ugyanis nem az a dolgom, hogy rendet rakjak, hanem, hogy takarítsak, ami nagyon nem ugyanaz. A szétdobált ruhákat nem kell összeszednem, ahogy semmi olyat se, ami nem a szoba tartozéka, vagy nincs egyértelműen jelölve, hogy szemét. Ha pölö az éjjeliszekrényen hagy valaki egy üres vizes palackot, azt nem dobhatom ki, mert nem a szemétben van, még csak nem is a közelében. Tulajdonképpen a fogkrémes tubusra sem lennék köteles visszatekerni a kupakot, amit egyébként nem értek, hogy miért olyan bonyolult, de azt azért megcsinálom, hogy érezzék a törődést, Meg a nyamvadt pizsamájukat is összehajtogatom, ha csak rádobják az ágyra, mert ennyire cukorbogyó vagyok.
A másik ok pedig, amiért ezekben az emberekben szerintem túlteng a gyermeki én, az az, hogy félnek egyedül aludni. És ezért, plüssállat helyett, az ágyon hagyott tájékoztatólappal alszanak.
Most komolyan, ha látom, hogy valami nem odaillő dolog van az a ágyamon, nem az az első, hogy elveszem onnan és mondjuk a szekrényre rakom? Nem pedig az, hogy befekszem mellé és éjjel a takarók közé keverem, hogy a house keepernek úgy kelljen mindent kiforgatnia, hogy megtalálja...
Hát ez most egy ilyen rendhagyó posztocska volt, holnap írok majd egy rendeset is, de gondoltam, összefoglalom ennek az eddig 6 hét munkának a bölcsességét ;)
És, ha már ilyen mocskos dolgokról beszéltünk, akkor ez a videó még kötelező:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése