Tired of waiting

Ennek a posztnak a nagy része még a Luton reptéren keletkezett, úgyhogy, ha esetleg halálosan unalmas és vontatott, akkor az azért van, mert az ottani lélekállapotomat tükrözi ;) De mindenképp kiakartam tenné, még, ha csak nagyon utólagosan is.

Nem éppen élőben, de még csak nem is teljesen élve jelentkezem a londoni reptérről, ahol durván este hatig fogok csövelni. (Ebben a pillanatban 11:17 van és köbö – itteni idő szerint - fél nyolckor értem ide.)

Ebben a néhány órában pont van elég időm átgondolni és leírni nektek, ami eddig történt. Nem mintha az olyan sok lenne, de azért igyekszem kitölteni vele egy értelmes posztra valót. Már csak azért is, mert minél hosszabbra tudom ezt most írni, annál kevésbé fogok itt unatkozni . ;) Ti meg mondjuk annál jobban, de most önző leszek és nem fog érdekelni.

Amúgy már csak azért is nehéz mesélni az eddigiekről, mert gyanúsan jól ment minden a készülődéskor. Leszámítva, hogy tegnap kétszer annyi időt töltöttem a fodrásznál, mint terveztem, meg azt a kis intermezzót az autóba bezárt kulccsal.

De amúgy tényleg: gyorsan ment a vásárlás, a válogatás, de főleg a pakolás. Jelenleg ugyanis két, majd’ fele akkora táskával vagyok felszerelve, mint mikor Reggio-ba mentem, pedig kétszer olyan hosszú időre készültem össze. Úgyhogy pöppet hatékonyabbak vagyunk. ;)

Többektől megkaptam, hogy ők nem maradtak volna fent a hajnali fél hármas indulásig. Most, hogy itt ülök a váróban és mindjárt lefejelem a klaviatúrát, annyira álmos vagyok, én is kezdek hasonlóan gondolkodni. 

Ugyanakkor mégsem bánom, hogy az indulás előtti utolsó percekig kapcsolatban maradtam a Nagyvilággal :D (meg persze főleg Veletek)

De az tény és való, hogy a felszállás után 5 perccel én már aludtam és csak a leszállás előtti negyed órában tértem lassan, de biztosan magamhoz. Nem mintha akkora élmény lenne két órán keresztül a felhőket bámulni. Amik egyébként még mindig olyanok, mintha csak a tundra felett repkednénk. Komoly, vártam mikor ugrik fel egy fóka a szárnyra.

Mert, hogy persze, megint a szárny mellett ültem X/ Úgy tűnik, ez már a védjegyemmé válik. Igaz, szabad ültetés volt, de én csak arra mentem, hogy ablak mellé furakodjak. Így csak akkor láttam, hogy hova néz az az ablak, mikor már leültem. De mondom, a látvány amúgy se nagyon számított, mert bőrön keresztül néztem.

Csak akkor ébredtem fel egy kicsit, mikor az út közepe felé egy kis turbulencia állta az utunkat. De a filmekből az ember már tudja, hogy az nem olyan vészes, sőt egész gyakori, úgyhogy nyugodtan aludhat tovább. Legfeljebb álmában hal meg.

Landolás után csak nagyon ráérősen szálltam le a repcsiről, mivel tudtam, hogy mennyire nagyon ráérek. Szinte még örültem is, mikor megláttam azt a több kilométeres sort, ami az útlevél-ellenőrzésnél állt. Csak aztán megláttam (pontosabban az előttem álló két magyar látta meg, aztán együtt tettünk vele kísérletet), hogy van egy epassport-os kapu, ami az újonnan gyártott útlevelekkel vehető igénybe. Ez egy nagyon okos kis szerkezet, ami megnézi az ember útlevelén az azonosítót, meg a fényképét, aztán egy arcfelismerővel lepásztázza és, ha a két kép stimmel, akkor továbbengedi. Ennyi. Volt vagy 5 perc, míg a rendes sort végigállni akár egy óra is lehetett volna, amilyen sebességgel az haladt.

Szóval nyertem egy órát, yeeeyyyy…Illetve kettőt, ha az időeltolódást is beleszámoljuk.....

Hát nem tudom, hogy kerülöm majd el a teljes összeomlást a maradék… 5-5,5 órában, amíg kinyitják a kapukat. Ráadásul amennyire good guy airport a Ferihegy, hogy van neki ingyenes wifije, annyira douchebag a Luton reptér, mert itt csak fizetős net van. Megmondanám nekik, hova kössék azt be!

 Gondoltam arra is, hogy itt reptér körül elmászkálok valamerre, de közel s távol nem láttam civilizáció nyomait, ahogy körbejártam, szóval inkább nem vágtam neki két nagy táskával az ismeretlennek, még, ha majdnem egy fél nap is állt a rendelkezésemre.

Szóval minden mentsváram a két könyv, amit hoztam, (már csak egy, mert a másikból már alig volt valami hátra) és a laptop nyújtotta lehetőségek. Csak azok meg időben ugye picit korlátozottak az aksi miatt.

De mekkora gyökér vagyok, hát van a laptopomon egy csomó film, meg sorozat. Igaz, hogy már mindet láttam, de ismétlés a tudás anyja. ;) Van is egy esélyes jelöltem arra, hogy elüssem ezt a délutánt...