Still Alive

VAN SZABADNAPOM!!!

De komoly, kész csoda.

Igaz, volt egy héttel ezelőtt is, csak akkor más dolgok miatt nem tudtam nektek írni.

Végül csak egy munkahelyem lett, de higgyétek el, az is bőven elég.

Ebben a hotelben takarítok most szobákat. Elvileg csak heti 5 napban, de mint a példa mutatja, ez nem mindig van így. És elvileg csak maximum heti 48 órában, de a múlt héten pölö ebből 54 lett. Nem panaszkodom, elvégre kifizetik (6,19£/óra), de azért rendesen kipurcantam.

A másik melóm az üres poharak összegyűjtése, elmosása lett volna egy Tropicana nevű retro bárban és le is húztam ott egy estét, de úgy, hogy előtte és után is mentem takarítani a hotelba, szóval elég gyilkos volt.

Ennek ellenére először úgy gondoltam, hogy bírni fogom és össze tudom valahogy úgy hozni a szabadnapjaimat, hogy ne nagyon haljak meg, csak egy kicsit.
Meg igazából tetszett is az az este. Régebben sem volt túl gyakori az olyan szórakozóhely, ahol olyan zenét adtak volna, amit ismerek és szeretek, de ez olyan. A 80-as/90-es évek slágerei egész este, a személyzet jófej, a munka nem olyan nehéz és rájárhatok a bár italaira. (Persze csak az üdítőkre, elvégre munka van)

De közel sem volt olyan biztos, mint a hoteles meló és őszintén szólva, a főnök is egy kicsit link alaknak tűnt. Végül ebből lett az, hogy nem mentem oda többet. Írtam neki egy üzenetet (miután vagy negyedszerre sem tudtam elérni telefonon), hogy mi a helyzet és, hogy valahogy nem tudnám-e összeegyeztetni a két munkát. Szép hosszú üzenet lett belőle és ezért az aláírás már nem fért a végére, de mertem remélni, hogy miután addig már vagy 6szor beszéltünk telefonon, elmentette a számomat. Hát nem. SMSben visszakérdezett, hogy ki vagyok, de mire visszaírtam neki, már igencsak késő volt, nem sokkal a munkaidő kezdete előtt, úgyhogy szerintem addigra magától is rájött. Ennek ellenére ne válaszolt semmit, szóval úgy tűnik, ennyiben maradunk.

De a pólót, amit kaptam arra az egy estére, elhoztam, úgyhogy durván 4 fontnyi hasznom azért lett abból az estéből. XD

Amúgy azért sem bánom, mert eleve nehezemre esik megérteni a skótokat, hát még  úgy, hogy ittasak, a háttérben meg üvölt a zene. Szóval se a vendégeket, se a staff többi tagját nem igazán értettem meg elsőre sosem és már saját magamat idegesítettem azzal, hogy állandóan visszakérdeztem.

Ilyen munkához azt hiszem, legalább fél évet kéne idekint töltenem, hogy rendesen tudjam csinálni. De tapasztalatnak mindenképp jó volt és talán egyszer majd hasznát veszem.

A hotelbe egyébként egy másik itt élő és dolgozó magyar, Niki, révén kerültem, aki azóta is a pártfogóm. :)
Vele együtt dolgoztam az első pár napban, amíg meg nem tanultam mindent. Igazából kapnom kellett volna egy hivatalos tréninget, de mivel a hotel akkor még nyitás előtt volt és két hetes lemaradást kellett behozni, ezért nem volt idő rá. És ez azóta is kimaradt, de most már igazából szükség sincs rá.
A feladat nem bonyolult: rendbe kell tenni a szobákat a vendégek után.
Nem bonyolult, viszont elég nehéz. Hivatalosan 2,5 szobával kéne végezni óránként, ami ugye azt jelenti, hogy az embernek durván 25 perce van egy szobára. Na most elmondanám, hogy csak maga az ágyazás 10-15 perc.

A franciaágyakat azért tart sokáig megcsinálni, mert marha nagyok és nehéz egyedül elrendezni rajtuk az ágyneműt, az egyszemélyes ágyakból pedig minden szobában kettő van, szóval azokat meg azért.
Kivéve, ha olyan szobában vannak, ahol éppen lakik valaki, mert ott nem kell ágyneműt cserélni, csak beágyazni.
A fürdő is elvesz egy bő 10 percet, ha normálisan meg akarja csinálni az ember. De minden persze attól is függ, hogy mennyire volt trehány a vendég, aki után takarítunk. A legtöbbjük egész normális, de van néhány vadállat is, aki betéved oda. Tegnap különösen sok volt a barlanglakó, úgyhogy nem is tudtam minden szobámat befejezni. Az egyikben majdnem egy órát eltöltöttem, mire úgy nézett ki, ahogy kell. X/

De nem kell annyira izgatnom magam, mert még így is én vagyok a leggyorsabb a takarítók közül. Legalább is, a leggyorsabb, akit utána nem kell visszaküldeni, hogy takarítson ki még egyszer. Mert van egy orosz gyerek is, aki csak úgy végigszalad a szobákon, de Niki mondta, hogy egy csomó mindent kifelejt. Kár, hogy ezt azután mondta először, hogy én egy egész napot végigtepertem, hogy beelőzzem a gyereket. Igaz, hogy jó gyorsan végeztem, de majd megdöglöttem.

Ráadásul, ez még azokban az időkben volt, mikor a saját szobáink után még kaptunk extra szobákat, amivel a többiek nem bírtak végezni...
Márpedig a lengyelek sose bírtak végezni. Mert, hogy a személyzetnek minimum a fele bizony lengyel. A supervisorok és a managerek is. Az étkezdében konkrétan lengyelül is ki van irkálva, hogy hova kell tenni a koszos edényeket. És nem is lenne bajom velük, ha

1. Rendesen dolgoznának és nem egymással dumálnának egész nap
2. Beszélnének angolul
3. Nem kivételeznének velük

Mert, érdekes módon, ők dolgozhatnak párban, más nem. Persze nem is mennék velük sokra, mivel alig pár szót értenek angolul. Az is meg lett mondva, hogy az előző hétre csak egy szabadnap jár, mert sok a meló. Na, gondolhatjátok, ki kapott kettőt. Hát nem én... Viszont az összes lengyel.

Szóval most egy egész picit lengyel-ellenes hangulatban vagyok. Bár javít a helyzeten, hogy az a négy, akiket a hétvégén vettek fel, már jobban dolgoznak és egy még angolul is beszél köztük: Hana, akit ezért mellém osztottak be tanulni.
Az én kis padawanom ;)

Ebből egyébként látszik, hogy azért a manager-ünk, Silvia, nem utál, sőt, már többször is megdicsért és mondta, hogy örül, hogy vagyok neki, de azért tudat alatt mégis kicsit jobban bánik a honfitársaival.
A supervisorok, Ella és Inese viszont még egy köszönöm sem bírtak odalökni, mióta ott vagyok és általában már előre félek, ha meglátom őket, hogy plusz szobákat fognak írni a listámra. X/

De reménykedem, hogy most, hogy felvettek új embereket és így majdnem kétszer annyian vagyunk, mint eddig, talán kicsit kevésbé kell majd kipurcanni. Mert jó, hogy csak két hónap, de azért na! Mire hazaérek, általában már életkedvem sincs, így nektek sem tudok írni, tanulni sem tudok, meg semmit, amit azért még jó lenne. Én már azzal is elégedett lennék, ha csak napi 8 órát dolgoznánk a 10 helyett.
Amúgy fizetést majd csak sokára fogok kapni, mert most pénteken volt a fizetésnap, de nekem még nincs bankszámlám. Egyrészt, mert az előző manager, Paola, aki csak addig volt itt, amíg behoztuk a lemaradást, rosszul állította ki az igazolásomat és így ma nem tudtam ezt elintézni, másrészt azért, mert egyszerűen nem volt szabadnapom, amin elmehettem volna a bankba. De holnap megkérem Silviát hogy állítson ki egy normális igazolást és adja a kövi szabadnapomat mondjuk péntekre, vagy valami normális napra és akkor végre elintézem. Persze, ha ezen a héten már jár a két szabadnap X/
Amúgy tudjátok, mi a legszemetebb dolog ebben a munkában? Az, hogy míg a legtöbb dolgozó ember egész nap csak egy puha, kényelmes ágyra vágyik, amiben belezuhanhat,

addig nekünk ilyen ágyak mellett kell gürizni egész nap, anélkül, hogy egy tenyérnél nagyobb felületéhez hozzáérnénk. Pedig, haljak meg, egyszer beledőlök egybe! XD

Na ennyit dióhéjban az elmúlt másfél hetemről. Igyekszem majd valami színfoltot találni a szürke hétköznapokban, amiről írhatok majd nektek.
Meg amúgy még most is tudnék pár dolgot összeszedni, de most jutott eszembe, hogy még nem takarítottam ki a konyhát, pedig az a héten az én reszortom. (Igen, a változatosság kedvéért a szabadnapomon is pucolok XD)

Legyetek jók és pihenjetek helyettem is! :D

És még pár kép a végére:

With my new friend, Henry

Innen tudhatom biztosra, hogy melyik az én gumikesztyűm ;)