Végre egy igazi, mozgalmas nyári hétvége! (Bár nem egészen a tervek szerint, mert miért is?)
Szombatra egyszerű tervünk volt:
- Elsétálunk Józsiért, ha végzett a melóval
- Ebédelünk a tengerparton
- Beülünk mozizni
Úgyhogy a délelőtt meg a kora délután igazából szabad foglalkozással ment el. Amikor is végre sikerült befejeznem a thai ábécé első leckéit.
Úgyhogy elvileg most már ismerem az alap hangokat, csak épp még összeolvasni nem tudom őket, meg a módosítójelekről nincs semmi fogalmam, meg persze arról, hogy mit jelent a szöveg. XD De tudom, mi a különbség a "ค" és a "ด" vagy épp a "ช" és a "ซ" között =] Egyébként meglepően sok! Az én laikus fülem számára, legalább is, nem sok hasonlóság van köztük, a kinézetük ellenére. X/
Amúgy a kanji-s tananyag, amit kiválasztottam, több, mint 100 leckéből áll, szóval nem hinném, hogy ezen a blogon valaha beszámolok majd arról, hogy azt sikeresen befejeztem, de azért "がんばってる" van nagy erőkkel ;)
És, ha már gy összefoglalunk, akkor leírom azt is, hogy koreaiból meg egy olyat választottam, ami egy dalszöveg szavait tanítja meg. Most direkt nem hallgatom azt a számot, míg nem végzek vele és aztán kíváncsi leszek, mennyit értek meg belőle.
Tehhhhhát....1-es ponttal no problem. Bár, megmondom őszintén, ismét csak fogalmam se volt, hogy merre járunk. Szóval, ha esetleg a közeljövőben olyan útbaigazítást akarna nekem adni valaki, hogy "tudod, ahol Józsi dolgozik", akkor arról abban a pillanatban tegyen le, mert valami ilyesmi arcot fog látni:
2번도 괜찮았어요. Van egy Jimmy Chang (asszem így írják) nevű étterem a parton, ami az a fajta hely, ahol az ember adott összegért annyit eszik, amennyit nem szégyell és azt, amit nem szégyell.
Bár alapból egyébként kínai kajálda, de a keleti cuccokon kívül van "normális" kaja is. Pálcika viszont nincs! Ami nekem fájt, mivel egy csomó olyan kaja volt a tányéromon, amit azzal illet volna enni.
Jah és itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy kinyilatkoztassak valamit, amit már rég akartam, de sose volt rá jó alkalom. Igazából ez sem az, de igenis tudja meg a világ, hogy: ITT NINCS BÉKÁS GUMICUKOR!
 |
| (és még tudnám fokozni...) |
Most komolyan? Why?
Egyetlen egy állatos mix van, amibe beledobnak párat, de külön nincs. Már lecsekkoltam a legtöbb boltban, még olyanokban is, amik direkt édességekre szakosodtak, meg legutóbb a mozi büféjében is és semmi. Szóval jah, ennyit Skóciáról... meg talán az egész Egyesült Királyságról is, mert a londoni reptéren sem láttam...
Anyway, még pont időben végeztünk ahhoz, hogy elérjük a Now You See Me (Szemfényvesztők) vetítését, szóval kaptuk magunkat és mentünk. Na és itt kezdődnek a gondok.
Beülünk a hangulatos kis terembe, minden király. Már előtte megkaptam a felvilágosítást, hogy errefelé meg sem próbálnak időben elkezdeni egy-egy vetítést. A programban szereplő időpont csak azt mutatja, hogy mikor kezdődik a fél órányi reklám a film előtt.
Igaz, most direkt mondták, hogy nem lesz reklám, csak sötétség, mert valami gond van a vetítővel és nem akarja lejátszani rendesen a filmet, meg satöbbi... Aztán bejelentették, hogy még plusz fél óráig biztos nem lesz semmi, mert még mindig nem jó a vetítő. Itt Józsi feladta, úgyhogy már csak ketten vártunk, Apival a gáton.
De hiába, mert végül azzal jött be a pénztáros csaj, hogy elmarad a filmvetítés. A jegyek árát azonnal visszatérítették és még ingyenjegyet is kaptunk, bocsánatkérésképpen. Úgyhogy végül jól jöttünk ki a dologból.
Persze, a személyzet nem győzött bocsánatot kérni. Megjegyzem, ez mindenhol így van. AZ építkezéseknél sem csak az van kiírva, hogy "Vigyázat!" meg ilyenek, hanem, hogy "Elnézést kérünk minden kellemetlenségért". Ugyanez a nem üzemelő automatákon vagy épp az utasokat éppen nem szállító buszon. Mindenki mindenért elnézést kér és mindent megköszön. A buszsofőr megköszöni, hogy vele utaztál, a mozi személyzet, hogy náluk nézted meg a filmet... Szóval annak ellenére, hogy én mindig is bunkó nyelvnek tartottam az angolt, mer alig használ udvariassági formákat, attól maguk a britek még nagyon udvarias népség. =]
A vasárnapunk már sokkal sikeresebb volt. Lebuszoztunk (szintén hármasban) Stonehaven-be, ahol egy nagyon szép kastély van a tengerparton. Mindössze fél óra az odaút, az egyébként közel sem lerobbant busszal.
A táj már önmagában lenyűgöző: az az igazi angol vidéki táj, a filmekből. A kitartóan, egész nap skótdudáló bácsi meg csak hab a tortán. ;)
De most ismét átadom a szót:
 |
| Jellemző, hogy rólam egy kép se lett, a nap első képe pedig Józsiról készült XD |
 |
| Népes rokonságom egy újabb tagja = ] |
 |
| Igen, csak a magyar turisták elég vakmerőek ahhoz, hogy ide üljenek le kajálni |
Mondjuk azért tényleg nem volt valami nagy a biztonságérzetem, miközben átaraszoltunk, de nem volt olyan vészes =]
 |
| Az első, bátor utazó |
 |
| Sirály elosztóközpont |
 |
| Jó ebédhez jó kilátás (Amúgy innen is lehetett hallani a skótdudát...) |
 |
| A kép nem adja át, de igazából marha magasan voltunk a vízszinthez képest |
 |
| A szép nagy semmi... |
 |
| Amonnan a domb tetejéről jöttünk! |
 |
| Kívánságkút-én meg egy smucig sváb vagyok, aki inkább megtartja az apróját |
 |
| Szintén nem látszik, de ez is egy lépcső teteje volt |
 |
| Úgy érzem, több képem lett a madarakról, mint magáról a kastélyról XD |
 |
| A kastély ebédlőjének mennyezete =] Ezek, ott a 17. században már tudtak valamit ;) |
 |
| A tábla szerint ebben a teremben majd' 200 embert tartottak fogva... |
 |
| Minisirályok! *w* |
 |
| Turbék, turbék.... |
 |
| Az amott álló skótdudás játéka innen is élvezhető |
 |
| És pont tök menőn belerepült a sirály a képbe ;) |
 |
| Meg kellett volna számolni, hány lépcsőfok volt... |
 |
| Záró fagyi :) Mondanám, hogy a felirat gyárilag volt benne, de hazudnék XD |
Igaz, a másik moziban XD
Egyébként nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki halálra akarja szédülni magát a sok csavartól. Ez igaz a történetre és a kamerakezelésre egyaránt. Meg, ha esetleg valaki megnézi magyarul, attól lehet megkérdezek pár dolgot, ami nem volt világos XD
Tegnap pedig végre eljutottam a Job Centre-be, ahol sikeresen megkaptam az ideiglenes biztosítási számomat. Hamarosan a véglegest is kiküldik, ha minden igaz. Nem volt különösebb fennakadás, értettem az interjúztatót is. Csak a recepcióssal volt egy kis gondom, aki a "letter" szót határozottan úgy ejtette, ahogy én a "lighter"-t ejteném és pufferelnem kellett egy darabig, mire rájöttem, mit akar.
Mindenesetre ma felhívtam a Tropicana-s Raymondot, hogy közöljem vel az örömhírt, mire mondta, hogy pénteken menjek be és akkor beszélünk. Egyébként nem kizárt, hogy addigra meg is küldik a végleges számomat és akkor már nem lehet kifogása. ;)
Na, de ennyi legyen már a kisregényemből, mert nem akarok túlterhelni senkit. =]
Amúgy eddig asszem ez a leghosszabb poszt...igazából nem tudom, hány órája szerkesztem már XD Csak annyi a biztos, hogy mikor elkezdtem, még égette a karom a nap, most meg mindjárt 10 óra XD És így visszanézve, GIFek szempontjából mégis ez lett a legegyhangúbb...Már, ami a szereplőket illeti ;] De, őszintén szólva:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése