Gone Not Around Any Longer

Lassan, de biztosan közeledik az első itt töltött hetem vége!

Kezdem megszokni az időjárást, a közlekedést, a város felépítését, az angol nyelvet és a gondolatot, hogy még majdnem két hónapig itt leszek.
És ez nem olyan könnyű ám, mint amilyennek hangzik!

Az időjárás:
Ha egyszerűen kéne megfogalmaznom, azt mondanám, hogy csodálom, hogy nem kezd mindenki mohásodni. Mindig van néhány szürke felhő az égen és állandóan olyan érzése van az embernek, hogy bármelyik pillanatban esni kezdhet. A tenger felől fújó szél sem segíti a komfortérzetet, de az is tény, hogy nap viszont általában süt. De a felhők miatt a déli napnak pont ugyanannyi ereje van, mint az estinek. Ezért is lehetetlen meghatározni pusztán a világosságból, hogy hány óra van. Viszont ha fotós, vagy filmes lennék, biztos nagyon örülnék, hogy 12 óra alatt alig változnak a fényviszonyok.

Amúgy nem panaszkodom, én szeretem ezt az időt. Nem kell megdögleni a kánikulában, de elég egy pulcsi és máris minden tök jó. Bár az itteniek elég furán állnak ehhez a dologhoz, mert az utcákon egy időben lehet látni miniszoknyás lányokat és nagykabátos bácsikat is.
Itt, a házban pedig általában hidegebb van, mint kint, a nyitott ablakok és a huzat miatt. Ebből aztán az következik, hogy esélyem sincs megtippelni, hogy milyen idő lehet odakint, mert csak azt látom, hogy fúj a szél, vegyesen öltözött emberek mászkálnak, be van borulva itt bent meg lefagy a kezem XD

A közlekedés:
MINDENKI A ROSSZ OLDALON MEGY!

Hát komolyan, mikor jöttünk a reptérről már eleve fura volt, hogy ahhoz, hogy a vezetőülés mögött üljek, ahhoz a bal oldalon kellett beszállnom, és mikor Keti átváltott a másik sávba, olyan érzésem volt, hogy nagyon nem vagyok jó helyen.

Londonban, mikor kimentem a reptér elé és láttam a buszokat, akkor még csak simán poénosnak tartottam a dolgot, de itt már konkrétan zavart. Főleg gyalogosként, mikor hirtelen nem tudom, hogy most honnan kéne jönnie az autónak és kell vagy fél perc, mire kimatekozom, hogy akkor most merre nézzek körül. Mondjuk a legtöbb kereszteződésnél van lámpa, szóval hagyatkozhatok arra, de azért a biztonságérzetemnek mégis csak jót tesz, ha magam is megbizonyosodom arról, hogy nem jön semmi.
A lámpák egyébként nyomógombosak, szóval csak akkor váltanak, ha tényleg át akar menni valaki a zebrán. (Ami amúgy nem zebra, mert csak pár fémlap szegélyezi az átkelőt, nincs felfestés, meg semmi.)
És itt amúgy nem nagy divat átengedni a gyalogost az úton, szóval néha simán elácsorgok egy félórát az út mellet vagy azért, mert még pufferelek, hogy merről is kéne jönnie az autónak vagy azért, mert éppen jön egy egész karaván.

A város:
Egyet tudok biztosan, vagy egy főutca, a Union Street, annak a végén pedig a főtér, a Castlegate. Ennyi.

Ennél többet ne várjon el tőlem senki. Jó, nem, azért még sikerült megjegyeznem pár utcanevet, de főleg (ahogy otthon is) az üzletek neve alapján tájékozódom. És már szerencsére tartok ott, hogy, ha bármire szükségem lenne, már ismerek egy helyet, ahol be lehet szerezni.
Viszont egyelőre csak azokon az utakon tudok bármit is megközelíteni, amelyiken először mentem oda. Nem bízom annyira a tájékozódási képességemben, hogy rövidebb utakat keressek.
Apropó, rövid út: van egy út a belvárosból a mi környékünkig, amit a háziak csak "rövidebb útnak" (shortcut) hívnak. Én viszont inkább a "bonyolultabb és büdösebb útnak" nevezném el, ha tehetném.

Ugyanis valami feldolgozóüzem mellett vezet, ahol állandóan hal és istállószag és rengeteg sirály van, valamint még egy bevásárlóközponton keresztül vagy amellett vezet, attól függ, kivel megyek éppen. Ezzel szemben, amerről én megközelítem a Union Street-et, az csak egy hosszú egyenes, majd egy balkanyar. Pont. No kacskaringózás, no állatbűz, no sirályszar a fejemen. Szóval, azt hiszem maradok a "hosszabb útnál".

Az angol:
Igen, van felsőfokú nyelvvizsgám. Nem, nem az ebay-en vettem. Igen, megértek filmeket felirat nélkül. Ellenben néha egy büdös kukkot nem értek abból, amit itt mondanak nekem! Az itthoniakkal semmi gond, általában tökéletesen megértjük egymás akcentusos angolját, a gond maximum abból fakad, hogy én süket vagyok XD De, mikor a boltban vagy az utcán szól hozzám valaki, akkor néha az is megfordul a fejemben, hogy nem is angolul szól hozzám.

Eddig a legjobban a bankos csajt értettem meg, aki elmagyarázta, hogy addig nem lehet számlám, amíg nem igazolom a lakcímem. Amit pölö a munkáltatóm megtehet. De ugye itt a gond, hogy a munkáltatómmal meg a számlaadatok alapján akartuk ezt elhitetni. És persze az a levél, amit a hét elején kaptam, hogy 8-án mehetek intézni a biztosítási számot, az nem elég nekik. Ez van. De ezt legalább megértettem!

A két hónap:
Az SOK. Úgy értem, az az egész nyár. És nem mondom, hogy máris honvágyam van, mert hazudnék. Imádok itt lenni.

De tegnap, mikor elmentünk a helyi magyar étterembe (a bűzlő shortcut-on, igazán étvágygerjesztő), a Gulyásba, akkor máris felbuzgott bennem az ősmagyar vér. Bár ez inkább azért volt, mert én hülye, az utolsó otthon töltött napjaimon semmi jó magyar kaját nem ettem.
Innen üzenem mindenkinek, annak is, aki nem szereti a magyaros kajákat, ha egy hétnél hosszabb időre megy el az országból, előtte egyen paprikás krumplit, csabai kolbásszal és Erős Pistával, hortobágyi palacsintát egy liter tejföllel, gesztenyepürét somlói galuskával és az egész megkoronázásaként még kössön egy kalocsai hímzett terítőt a fejére és csak úgy induljon útnak! Nem vicc.

Na, de ennyit mára. Befejezésképpen még megosztok veletek pár tegnap készült képet a veteránfelvonulásról meg a városról, meg, amiről még lett.

Amúgy ez a Union Street vége

Castlegate

És ezt zoom nélkül, wázzeee

Na igen, hova megy az ember, ah ismerős ízekre vágyik XD
Amúgy Api-t is sikerült meglepnem azzal, hogy van a környéken sushibár =]